Indulás a kora reggeli órákban, egész napos buszozás vár ránk, több kisebb megállóval. Az esti órákban érkezünk meg a szállásunkra, egy Siena melletti kis település szélére, ahol tipikus toszkán farmházakban lesz a szállásunk.

A mai napon rögtön egy gyöngyszemmel kezdjük toszkán túránkat. Először Soranoba megyünk a buszunkkal (kb. 100 km, kisebb utakon), innen indul az első kerékpáros napunk. Sorano és Pitigliano is tufára épült várások, „cittá del tufo”. A hatalmas gesztenyefák között elterülő sziklákra épült település azoknak nyújt menedéket, akik a nyüzsgő, nagyvárosi életbe belefáradva egy spirituális, testüket, lelküket egyaránt kényeztető élményre vágynak. Ha tehát Soranoban járunk, élvezzük ki, hogy létezik egy hely, ahol valóban megállt az idő! A következő állomásunk Pitigliano - a "Kis-Jeruzsálemként" ismert alig több, mint 3000 fős település épületei beleolvadnak a sziklákba, amelyekre épült, olyan mintha azokból faragták volna, és valóban van is benne igazság. A Lente és a Meleta folyók által öntözött zöld terület pedig még meseszerűbbé teszi ezt a falucskát. Nem véletlenül került fel Pitigliano Olaszország legszebb falvainak listájára. A következő érintett települések is a meseszerűen szép Toszkánát elevenítik fel, így nem fog bennünket csalódás érni! A végén vár majd minket a legnagyobb csoda – Saturnia fürdője, amelynek képeivel talán már mindenki találkozott. Délután utazás haza busszal a szállásra.

Reggeli után busszal Pianellába utazunk, ahonnan a mai napon a legendás Eroica útvonalán indulunk kerékpárral. Ez Toszkána egyik legismertebb és legikonikusabb bringás útvonala, ahol minden évben megrendezik a híres L’Eroica versenyt – a résztvevők korhű ruhákban, vintage kerékpárokkal tekernek végig ezen a különleges, időutazás hangulatát idéző tájon.

Utunk a Chianti borvidék szívében vezet, festői kis településeken és szőlőkkel borított dombokon keresztül. A híres „strade bianche”, azaz a jellegzetes fehér murvás utak nemcsak különleges hangulatot adnak a túrának, hanem meglepően jól tekerhetők is. A hullámzó toszkán táj azonban tartogat kihívásokat: rövidebb, de meredek emelkedők és hosszabb lejtők váltják egymást, miközben minden kanyar újabb képeslapszerű panorámát tár elénk.

A nap egyik csúcspontja a Castello di Brolio felkeresése, amely a Chianti bor születésének egyik legfontosabb helyszíne. A kastély több mint 800 éve, 1141 óta a Ricasoli család birtoka, és innen indult hódító útjára a világhírű Chianti bor. A történelmi falak közül lenyűgöző kilátás nyílik a környező szőlőültetvényekre és dombvidékre.

Innen egy hosszabb, élvezetes gurulással ereszkedünk vissza Pianellába. Az út mentén ciprusfasorok, olajfaligetek és hagyományos toszkán farmházak kísérnek bennünket – igazi „toszkán képeslap” élmény minden pillanatban.

A túra végén busszal térünk vissza a szállásunkra.

A mai nap a feltöltődésé – de Toszkánában még a pihenőnap is élmény. Akik velünk tartanak, busszal Sienába utazunk, egy olyan városba, amely sokak szerint nemcsak felveszi a versenyt Firenzével, hanem hangulatában talán túl is szárnyalja azt.

Siena maga a megállt idő. Ahogy belépünk a város kapuján, egyből egy középkori világban találjuk magunkat: szűk, kanyargó utcák, vörös téglás paloták, évszázadok óta változatlan hangulat. Itt nincs rohanás – minden lépésnél érzed, hogy ennek a helynek lelke van.

És aztán egyszer csak megérkezünk a Piazza del Campóra… és ez az a pillanat, amikor mindenki elhallgat. A tér tökéletes kagylóformája, a finoman lejtő burkolat, a Torre del Mangia karcsú tornya – ez nem egyszerűen egy tér, hanem egy élmény. Itt rendezik a legendás Palio lóversenyt, amikor az egész város lüktetni kezd – de még csendben, hétköznap is különleges energiája van. Egy kávé vagy egy pohár bor ezen a téren: ez Toszkána esszenciája.

Innen a város szívén át sétálunk tovább a dóm felé, amely kívül-belül lenyűgöző. A fekete-fehér márványcsíkos homlokzat már messziről ikonikus, belépve pedig egy olyan gazdagság és részletesség tárul elénk, ami ritka még Olaszországban is. A márványpadló képei, a szobrok, a fények – minden arra késztet, hogy lelassulj és egyszerűen csak nézz.

Siena azonban nem csak a nagy látványosságokról szól. Az igazi varázsa a részletekben rejlik: egy eldugott kis tér, egy borozó, ahol a helyiek ülnek, egy cukrászda, ahol megkóstolhatod a híres panfortét, vagy egy árnyékos sikátor, ahol hirtelen kitárul előtted egy újabb kilátás a toszkán dombokra.

Ez a nap nem programokról szól, hanem élményről. Arról, hogy egy kicsit elveszünk egy városban, amely nem akar több lenni annál, ami – és éppen ezért tökéletes.

Siena nem egy hely, amit megnézünk.
Siena egy hely, amit megélünk.

A mai napon Toszkána egyik legszebb arcát fedezzük fel: a legendás „fehér utak” és a Via Francigena déli szakasza vár ránk – egy olyan világ, ahol a táj, a történelem és a bor tökéletes harmóniában találkozik.

Busszal utazunk Montalcinóba, amely nemcsak egy festői kisváros a dombok tetején, hanem egy legenda: innen származik a világhírű Brunello di Montalcino, Olaszország egyik legnemesebb bora. A középkori falak között sétálva, majd egy pohár Brunello mellett megáll az idő – ez az a pillanat, amikor igazán megérkezünk Toszkánába.

Miután feltöltődtünk, kerékpárra pattanunk, és egy hosszú, élvezetes gurulással indulunk lefelé a dombokról. Itt még szinte csak sodródunk a tájban – szőlőültetvények, olajfaligetek és magányos ciprusok között, mintha egy film díszletében haladnánk.

Aztán rátérünk a híres „strade bianche”-ra – a poros, fehér murvás utakra, amelyek Toszkána igazi arcát mutatják meg. Innen kezdődik az út legizgalmasabb része: hullámzó dombok, rövid, de érezhető emelkedők és gyors lejtők váltják egymást. Itt válik igazán érthetővé a mondás: Toszkánában csak az asztal egyenes.

De minden egyes emelkedő után olyan panoráma tárul elénk, amiért megéri feltekerni. Végtelen dombok, elszórt farmházak, ciprussorok és az a különleges fény, ami csak Toszkánára jellemző. Ezek azok az utak, amelyeket autóval soha nem ismernél meg – itt nem csak látjuk, hanem át is éljük a tájat.

Ez a nap a „valódi Toszkánáról” szól.
Arról a Toszkánáról, ami nem a képeslapokon van – hanem amit csak az lát, aki be meri vállalni ezeket az utakat.

A mai nap rövidebb távot tekerünk – de élményben talán ez lesz az egyik legemlékezetesebb.

Egy apró, szinte eldugott település mellől indulunk, valahol fenn a dombok között, ahol már az indulás pillanatában érezni lehet: ma valami különleges vár ránk. Körülbelül 600 méteres magasságból startolunk, és ami ezután következik… az maga a tiszta élvezet.

Hosszú kilométereken keresztül szinte csak gurulunk lefelé. Szelídgesztenye erdők között haladunk, kanyargó, csendes utakon, ahol csak a kerék zúgása és a természet hangjai kísérnek. Ez az a fajta bringázás, amikor nem hajtani kell – hanem egyszerűen csak átadni magad a tájnak.

A lejtő Colle di Val d’Elsa városába vezet, amely igazi rejtett gyöngyszem. Hangulatos óvárosa, szűk utcái és terei egy nyugodtabb, kevésbé turistás Toszkánát mutatnak meg. Kevesen tudják, de ez Olaszország kristályfővárosa – a világ egyik legjelentősebb üveg- és kristálykészítő központja, ahol a hagyomány és a kézművesség ma is él.

Innen tovább indulunk, és újra hullámzásba kezd a táj: rövidebb emelkedők, majd gyors lejtők váltják egymást, miközben egyre közelebb kerülünk Toszkána egyik ikonikus helyéhez. Rátérünk a híres Vernaccia borvidék útjaira, ahol a szőlők között vezet az utunk – minden irányban dombok, pincészetek és végtelen nyugalom.

Az utolsó szakasz tartogat egy kis kihívást – de pontosan ez az, amiért emlékezetes lesz. És amikor felérünk… megérkezünk San Gimignanóhoz.

A látvány szinte irreális: a dombtetőn emelkedő középkori tornyok már messziről kirajzolódnak a horizonton. Nem véletlenül hívják „a tornyok városának” – olyan, mintha egy középkori Manhattan tárulna elénk, csak sokkal szebb, sokkal csendesebb és sokkal toszkánabb.

A városba érve gyalog fedezzük fel a szűk utcákat, tereket és kilátópontokat – és itt jön a jutalom: aki akarja, megkóstolhatja Olaszország egyik legjobb fagylaltját a világhírű Dondoli fagyizóban. Egy hűsítő gelato a történelmi tér egyik teraszán… ez az a pillanat, amit mindenki magával visz Toszkánából.

Ez a nap tökéletes lezárása a túrának: egy kis játék a tereppel, rengeteg szépség, és egy ikonikus város, amit sosem felejt el az ember.

A program végén busszal térünk vissza a szállásunkra.

Reggel bepakolunk a buszba, felrakjuk a kerékpárokat és elindulunk vissza Magyarországra. Érkezés a késő esti órákban Budapestre.