Kuba sorsa az elmúlt évtizedekben szorosan összefonódott Venezueláéval. A két ország közötti stratégiai együttműködés egyik legfontosabb eleme a venezuelai olaj volt, amely kedvezményes feltételekkel érkezett a karibi szigetre. Ez az energiaforrás nemcsak a közlekedést és az ipart tartotta mozgásban, hanem a mindennapi élet stabilitásához is hozzájárult.
Az utóbbi évek venezuelai politikai és gazdasági válsága azonban ezt az együttműködést alapjaiban rengette meg. Az olajszállítások drasztikusan csökkentek, ami Kubában azonnal érezhető következményekkel járt: gyakori áramszünetek, üzemanyag-hiány, visszafogottabb gazdasági működés. Donald Trump korábbi nyilatkozata – miszerint Kuba „magától bedől” venezuelai olaj nélkül – túlzó volt, de egy dologra rávilágított: a kubai rendszer fordulóponthoz érkezett.
Fontos tisztázni: senki nem készül katonai akcióra Kubában. Nem fognak amerikai elit egységek Havannában landolni, és nem egyik napról a másikra omlik össze az ország. Ami történik – és ami már most is zajlik –, az sokkal csendesebb, de hosszabb távon sokkal mélyebb változást hoz.
Kuba fokozatosan nyit a külföldi tőke felé. Először óvatosan, majd egyre bátrabban. Magánszállások, kisvállalkozások, külföldi befektetések jelennek meg. Az amerikai tőke – főként floridai érdekeltségeken keresztül – már most is „szaglászik”. Kuba ebben a folyamatban olyan, mint egy érett gyümölcs: sokáig elérhetetlen volt, most viszont lassan lehullik.

forrás: Guardian Ernesto Mastrascusa/EPA
Egyszerűen fogalmazva: Kuba változik – és gyorsabban, mint gondolnánk. Az a világ, ahol még mindig ötvenes évekbeli amerikai autók járják az utcákat, ahol nincs minden sarkon gyorsétterem, ahol a helyiek nem a turisták pénztárcájához szabják a mindennapjaikat – ez a Kuba nem tűnik el holnap, de nem is marad örökké.
A történelem már megmutatta, mi történik, ha egy ország hirtelen bekerül az amerikai gazdasági vérkeringésbe. Elég csak Dél-Floridára gondolni. Luxusszállodák, nemzetközi láncok, uniformizált élmények. Kényelmes? Igen. Egyedi? Aligha.
Mert a kerékpár a szabadság eszköze. Kubában különösen. Autóval és busszal mindig ugyanazokat az útvonalakat járnánk be. Kerékpárral viszont:
eljutunk kis falvakba, ahol még ritkán látnak turistát
kapcsolatba kerülünk a helyiekkel, nem kirakat-élményeken keresztül
látjuk az ország valódi arcát, nem csak a felpolírozott felszínt
olyan tempóban haladunk, amely lehetőséget ad az átélésre, nem csak a „kipipálásra”
Ez az az élmény, amit később már nem lehet ugyanígy reprodukálni.
Kuba biztonságos ország. A közbiztonság kifejezetten jó, az erőszakos bűncselekmények ritkák, a turistákat tisztelet övezi. A kubai emberek kíváncsiak, nyitottak, barátságosak – és pontosan tudják, hogy a vendégek jelenléte érték.
Ha Kubát nem múzeumban, hanem élő valóságában szeretnéd megismerni;
ha látni akarod, milyen volt a világ, mielőtt mindent bekebelezett a globalizált turizmus;
ha egy különleges, megismételhetetlen utazásra vágysz – akkor most kell menni.
Nem riogatásból mondjuk. Tapasztalatból.