Érkezés Nizzába a délutáni órákban, innen autóbusszal utazunk Aptba, ahol még bőven lesz lehetőségünk körülnézni a szállásunk elfoglalását követően.

A mai nap a levendula hazájában, Vaclause tartományban kerekezünk. Egy keskeny kis utcákból, kőházakból álló település, amelyet előszeretettel keresnek fel a festők a fényekért, a színekért, a levendula és az aranyló búzamezök pasztellszíneiért. Mi most megelégszünk a városka hangulatával és elkezdünk tekerni Saultba, amely a levendula fővárosa és éppen ez az útvonal a leghíresebb, amely a két települést köti össze. Innen a festői Monieuxig gurulunk, amely a Ventoux hegy lábánál fekszik, a kis kövezett utcácskák, régi házak a középkorba vezetnek vissza. Itt egy kis múzeumot is szenteltek a „fekete gyémántnak” nevezett fekete szarvasgombának, amely ezen a környéken található. Innen felfelé indulunk egy kilátóponthoz, amely a Nesque rendkívül látványos szurdokára nyílik kilátás.  Innen sokat ereszkedünk lefelé Villes-sur-Auzonig, a jó fékekre szükség lesz. A mai túrát Methamisban fejezzük be, innen a busz visz bennünket vissza a szállásra.

Ma jön Provance szíve, a Luberon fennsíkja csodálatos kis hegyi falvakkal, szőlőkkel, gyümölcsösökkel, Cezanne és Van Gogh képei valamint a Bor Mámor Provence filmkockái – romantika felsőfokon, no meg némi küzdelem a szintekkel, de megéri. Saignon-al kezdjük. Kis falu egy dombtetőn, de ide még a busz hoz fel. Bonnieux templomtornyát már messziről láthatjuk, lassan feltűnnek a többszáz éves kőházak is, és ha megéheznénk, vagy innánk egy jó kávét, nem fogunk csalódni itt sem. Lacoste a következő, amely nem csupán középkori házairól, macskaköves utcáiról, barátságos pékségeiről és színpompás virágosládáiról híres. Mikor éppen nem börtönben töltötte napjait, itt élt a hírhedt Sade márki, akinek ténykedése igencsak meghatározta a falu történetét, akitől a szadizmus szavunk származik. A kastély sajnos nem látogatható, mert a falu több házával egyetemben Pierre Cardin megvásárolta magának. A túrát Cavaillonban fejezzük be, amely a sárgadinnye hazája.

Ha csak egy helyet látogatunk meg Provance-ban, akkor annak feltétlenül Gordesnak kell lennie,  ugyanis nehéz lenne egyetlen legszebb falucskát megnevezni, mégis sokan illetik ezzel a dicsérő jelzővel a Vaucluse-fennsík szélén álló, ősi Gordest. Sőt 1982-ben hivatalosan is megkapta ezt a rangos címet. A hegyoldalban ülő, szinte a sziklából kinővő házainak látképe a levendula mezök mellett egész Provence talán legtöbbet fotózott, jellegzetes pontja. Itt élt Marc Chagall, a magyar származású Victor Vasarely, de az egykori miniszterelnök, Mitterand is. Itt van a tér, ahol a Bor, mámor, Provence című film főhőse Max, az arrogáns angol befektetési tanácsadó kering körbe-körbe a miniatűr autójával, a kávézó, ahol a tűzrőlpattant Fanny (Marion Cotillard) dolgozik, vagy a szökőkút, ahol Russel Crowe borozik a lányra várva. Innen indítjuk a mai túrát, így a hangulat már eleve adott. Itt mindig kedden van a piac, ezt sem fogjuk kihagyni. Ha eléggé fittek vagyunk, akkor eltekerhetünk a híres Sénanque-i apátságba is, de nagyon pontosan kell érkeznünk, mert sűrűn látogatott és nem engednek be, ha késünk. Az épületcsoport levendulamezővel körülvett kis völgyben van. Az 1100-as évek vége felé építették, a ciszterci rend filozófiájának és spiritualitásának megfelelően: semmi túldíszítettség, ugyanakkor a vallási szimbólumok használatát megengedő, de azokat meglehetősen puritán módon ábrázoló stílus jellemző az épületekre. A következő megállónk Fontaine-de-Vaucluseban lesz. Fontaine de Vaucluse egy középkori falu, amely egy “zárt völgy”-ben fekszik, a legfontosabb jellemzője, hogy természeti adottságával lenyűgöző és egyedülálló élményt nyújt az ide érkezőnek. Ezt a Vaucluse-forrásnak köszönheti, amely a világ ötödik, legnagyobb forrása, óriási a vízhozama. Ez a forrás egy barlangi folyóból tör a felszínre egy 230 méteres sziklafal lábánál. A vízzel teli barlangrendszer egyik kutatója maga Jacques Cousteau volt. A mai túrát Venasqueben fejezzük be, amely már a 6. században egy megerősített püspöki székhely volt. A helyiek egy rendeletet hoztak 1967-ben, amely alapján mindenki köteles megőrizni a hely arculatát, amellyel szintén az egyik legszebb francia falunak számít. Itt vár ránk a buszunk, amely hazarepít minket a szállásunkra. Délután még megnézzük a közeli Avignon-t, hiszen a város méltán szerepel az UNESCO világörökségi listáján. 

Ma nem buszozunk, az Okker vidékét a hotelünkből indulva tudjuk felfedezni, így ma a sofőrünknek is adunk egy szabadnapot a hosszú utazás előtt.  Az okkervidék egészen különleges. Nem érdemes elsietnünk ezt a napot, hiszen a színek kavalkádja vár ránk. Az okker lelőhelyét a természet és az ember formálta együttesen, mesteri munkájuk eredményeként a látogató úgy érzi, mintha egy megelevenedett festményben lépdelne. A sárgák és a vörös meleg árnyalatai körül ölelik a szemlélődőt. A magaslatok hátán és völgyek mélyén játszó fények és árnyékok, a színek olyan lenyűgöző képet alkotnak, melyet az ember örökre magába zár. A kerékpártúra elején Rustrelnél érdemes egy sétát beiktatni, és megnézni a közelben fekvő Provence-i Colorado fantasztikus színű tornyait és sziklaképződményeit. Tiszta amerikai vadnyugat! Innen Rousillon az okkervidék központja, következik - egy újabb falucska, amely Franciahon legszebb települései közé számítja magát. Nem véletlenül, minden ház színe az okker egy- egy árnyalata, mivel ezen a vidéken termelték ki az okker előállításához szükséges alapanyagot. Ha belefér az időnkbe érdemes megállni a Gargas előtt lévő okkerbányánál, és megnézni, milyen is volt az okkerbánya. Nem fogjuk megbánni. Figyeljünk a meleg ruhára, mert nyáron is alig van több 10 foknál lent, igaz a járatok magassága néhol eléri a 15 métert is. Búcsúest Aptban.

Reggel belpakolunk a buszba, és elindulunk a nizzai repülőtérre. A csomagjainkat és a kerékpárokat a busz viszi vissza Magyarországra, egy pár nap múlva tudjuk majd átvenni őket. Érkezés az esti órákban Budapestre.