Az Által-ér kerékpárút:

Az Által-ér völgyi kerékpárút Tatabánya és Tata között vezető szakasza nyerte el az év kerékpárútja címet a Közlekedéstudományi Egyesület Közlekedésbiztonsági Tagozata, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. és a Magyar Kerékpárosklub által idén először meghirdetett közönségszavazáson. Az Által-ér völgyi út teljes hossza 21 kilométer, mely Tatabányától a Dunáig, Dunaalmás községig vezet csodálatos környezetben: a patak töltése, a háttérben húzódó Gerecse lankáinak látványa mind-mind hozzájárul a kellemes időtöltéshez. Gyönyörű tájon vezet végig, szinte teljes hosszában a közúttól távol. Mellette rengeteg látnivalóval találkozhat a bringás. Természeti értékek, történelmi emlékek jönnek szembe az út során, de a környék vendéglátó helyeit is érdemes útba ejteni.

Az Által-ér és Tata:

Az Által-ér szabályozását Mikoviny Sámuel, mint a kor jelentős polihisztora végezte el a 18. században. A 18. században egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a hadseregben és a mezőgazdaságban a fürge, de kis termetű és kisebb húzóerőt képviselő magyar lovakat erősebbekre kell lecserélni. A század második feléből ismerünk egy császári leiratot, mely a Csehországból behozott nagyobb termetű lovak tenyésztését szorgalmazza, és az e téren eredményt felmutató megyéknek megígéri, hogy „császári tetszésének és királyi jóindulatának bizonyságát fogja adni”.

A megye urai hamar belátták, hogy a nagyobb termetű lovaknak azonban több széna kell. Márpedig a meglévő legelők is elégtelennek bizonyultak. Ezért újabb rétek, kaszálók után kellett nézniük. Megbízták hát mérnökeiket, hogy mérjék fel a mocsarakat, és tegyenek javaslatot azok lecsapolására. A tatai mocsár lecsapolását is hasonló takarmány-nyerő szándék szorgalmazhatta. Az sem lehet véletlen, hogy éppen ez idő tájt tették meg az első lépéseket a kanizsai mocsár lecsapolására is.

A jó széna felértékelődött. Így kerülhetett sor a kamarai mérnök, Mikoviny tatai küldetésére is, hogy a „komáromi földterületek feljavítására” – azaz a tatai mocsár lecsapolására – tervet készítsen, majd „egy vízelvezető csatornát” építsen.

1747 április 15.-én kötötte meg Eszterházy József és az Udvari Kamara azt a szerződést, mely szerint „a kamarai mérnök, Mikoviny Sámuel földrajzi felmérése alapján készült térképének megfelelően két csatornát ásatnak, egyet a mocsarak lecsapolására… egyet pedig Tatától az almási malmokig”. A „Canalis molaris et derivatorius”-t (Malom- és levezető csatornát, ma Által-ér) mindkét fél számára „fa és más dolgok szállítására” is szánták. Arra a pontra, ahol a lecsapoló csatorna a postautat keresztezte, Mikoviny egy cölöpökre épített kőhidat építtetett.

A tatai vár története:

A XIV.-XV. század fordulóján Zsigmond király építtette a várkastélyt, az Által-ér vizének felduzzasztásával pedig kialakította az Öreg-tavat. Később Mátyás király reneszánsz szellemben átalakíttatta és bővíttette, csinosította tovább. A vár ekkor élte fénykorát, európai eseményeknek adott otthont, a kor humanistáinak gyülekezőhelye volt. Mátyás király kedvenc pihenőhelye lett Tata, a gerecsei vadászatok alkalmával szívesen időzött falai között.

1510-ben országgyűlést is tartottak itt, a török 1543-ban vette be a várat és felégette. A török hódoltság alatt többször is gazdát cserélt. A császáriak egy korszerű olaszbástyás erőddé építették át. A stratégiai helyen lévő végvárat nem kímélték a harcok, ostrom ostromot követve, végül a török végleges kiűzése után elveszítette hadászati jelentőségét, bár a kuruc időkben Vak Bottyán dunántúli támaszpontja lett és 1707-ben a Habsburgok elfoglalták, majd le is rombolták. 1727-ben az Esterházyakhoz került a vár és egészen 1945-ig maradt a család tulajdonában. A XVIII. században Esterházy Miklós nagyszabású barokk palotát terveztetett a vár helyére, Fellner Jakabbal, de anyagi okok miatt végül is nem bontatta el az egész várat, hanem mellette építtetett fel egy szerényebb kastélyt, a ma is álló Esterházy-kastélyt. Az akkori építkezések tanúja a vár udvari kőhidas főbejárata. A vár mai képe az 1815-ben kezdődött átépítés során alakult ki, Charles Moreau tervei alapján romantikus stílusban építették át a várat, ekkor készült el, Schmidt Frigyes tervei szerint a neogótikus, tóparti homlokzat is.

Túrák nehézsége:

 Az első napi táv viszonylag hosszúnak tűnhet, de jól el van osztva, pihenővel tarkítva, a teljesen nap alatt nem fog gondot okozni, túl sok emelkedő nem lesz. A második napon a Vértes gyönyörű erdeit, kis útjait barangoljuk végig többnyire alacsony forgalmú közutakon, de egyes szakaszokon emelkedőkre kell számítanunk. Szerencsére a Vértes az egyik leglankásabb hegységünk, ezért  hosszú emelkedőkre nem kell számítanin, és azok sem túlságosan meredekek. Ennek ellenére ezt a túrát főleg azoknak ajánljuk, akik szoktak kerékpározni, és nem ijednek meg egy kis emelkedőtől sem. Egy rövid szakaszon széles erdei földúton is haladunk Vérteskozma és Várgesztes között, de a nap nagyrészében viszont szép kiépített kerékpárutakon kerékpározhatunk. 

Felszerelés/Ruházat:

• Ruházat:bukósisak (ajánlott), strapabíró és sportos túraruházat, kényelmes cipő, esőkabát, esőnadrág (ajánlott) melegebb ruhára még nyáron is szükség lehet egy rosszabb időjárás esetén.  
• Felszerelés:saját vagy bérelt kerékpár, kerékpáros lámpa (ajánlott), kulacs, napszemüveg, hátizsák vagy kerékpáros táska a napi csomagjainknak (bérlésre van lehetőség), pótbelsőt, pumpát és kevés harapnivalót csomagolj be a pénztárcád mellé! Napvédő krém, ugyancsak ajánlott!  

Szállás:

Szállásunk Tatán egy tóparti wellness panzióban lesz kétágyas szobákban. Megfontolandó, hogy már péntek este megérkezzünk, hiszen másnap viszonylag korán kell indulnunk a hosszabb távra és a sok látnivalóra tekintettel, és a panziónak külön wellness részlege is van, a jakuzziból éppen a gyönyörű Tatai-tóra látunk rá!