Tradíciók nyomában a Felső-Tisza mentén

Szatmárcseke faluközpontjától alig száz méterre, Szigetnek nevezett helyen található az Európa-szerte ismert református temető. Ide kerékpároztunk a második túranapunkon többek között a Felső-Tisza vidékén. A helynek hihetetlen spirituális hangulata van, amely azonnal beszippantja az utazót, a turistát.

A fejfák – ezek a csónakformát mutató síremlékek – kizárólag tölgyfából készülnek. Nem messze a temetőtől az utcában van egy kis házikó egy bolttal, ahol jóféle szatmári szilvalekvárt és persze pálinkát lehet vásárolni.

Itt él Korpás István, aki 51 éven keresztül faragta a fejfákat, de idén januárban úgy döntött, hogy átadja a fejfafaragás munkáját az unokaöccsének. István bácsi már 74 éves, az itt található 1100 fejfából hatszázat ő faragott ki. Amikor arról kérdeztük, hogy mit jelképeznek ezek a fejfák, azt mondta, hogy az eredetük bizonytalan, többféle legenda övezi. Vannak, akik úgy vélik, hogy az ősi ugor csónakos temetkezési szokás utolsó emléke, mások szerint azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő vizek áradásakor a halottakat csak csónakban vihették a temetőbe, azonban errefelé ladikkal jártak és a bárkás, félbárkás és deszkás temetés volt a hagyományos. A halászembereket valaha a ladikjukkal együtt temették el, hogy a ladikot felállítva félig beásták a földbe, de az meg nem ilyen formájú. A leginkább a valaha egy fatörzsből kivájt bödönhajók – amiket szintén használtak réges-régen errefelé hasonlítanak a fejfára. Talán innen eredeztethető ez a tradíció. A fejfák három osztatuak, embert, a sírba fektetett halottat jelképezik. megvan a fej, a törzs és a láb is. A felső rész kb. egy méter hosszú – ez a fej. A fejet az ötszögű törzs követi; amelynek legfontosabb része maga a sírfelirat. Itt találjuk az ABFRA betűszót, amely komoly fejtörést okozott – azt jelenti a „A Boldog Feltámadás Reménye Alatt”, a sírfeliratot pedig követi a BP betűszó, vagyis Béke Poraira. A láb már a földben van, ott kapaszkodik, ez is kb. 1 méter. Láttuk, hogy egyes fejfák éppen a lábnál elkorhadtak, és kidőltek, de István bácsi azt mondja, ezeket felújítják, kijavítják.

És, hogy miért csak itt van ilyen? Állítólag régen sokfelé volt, de divatba jött a műkő síremlék, amely talán tartósabb is, de itt volt két „begyöpösödött fejű ember”, aki úgy gondolta, hogy itt csak ilyen fejfák legyenek, és sikerült elintézni, hogy 1973-tól műemlékvédelem alá kerüljön a temető, és ezentúl itt csak ilyen módon lehet temetkezni. István bácsi munkásságát azzal is elismerték, hogy beválasztották a „Magyar kultúra lovagjai” közé.